Békés András rendező:
„Emlékszem, amikor Pitti Kati megjelent még akadémistaként az operában. Reveláció volt ez a sugárzó tekintetű, bensőséges lelkivilágú, remek színpadi alkattal és gyönyörű énekesi tehetséggel rendelkező fiatal énekesnő. Az a rendkívüli, hogy ezt az alakot, ezt a hangot évtizedeken át meg tudta őrizni. Igazából semmit sem változott…1999 őszén japán turnén voltunk a Traviatával, ahol ő énekelte a címszerepet. Nagy élményem volt, hogy ez az előadás, ami az évek során annyira szétesett, most újra feléledt. Érdemes volt kimenni erre a rendkívül fárasztó útra, mert végre láttam egy gyönyörű Traviata-előadást, elsősorban az ő jóvoltából.”
Bencze Ilona színésznő:
Nagyon szeretem minden színpadi alakítását. Azon kevesek közé tartozik, aki tökéletes értékűt nyújt az operaszínpadon. Egy pillanatig sincs az az érzésem, hogy van itt egy énekes, aki átmegy balról jobbra és elénekli a nagyáriát. Ha Kati nem énekelne, prózában ugyanúgy el tudná játszani a szerepet…A Maria Callas estje csodálatos –saját színészi tapasztalatomból tudom, hogy ezek az önálló estek a legnehezebbek –, egyik pillanatról a másikra kell váltani, egyik áriából a másikba, és mindezt testközelben, néhány lépésnyire a közönségtől. A legdöbbenetesebb az a másfél perc, amikor Pillangókisasszonnyá alakul át két-három kellékkel, jelzéssel. Az egész teste, minden porcikája és mozdulata válik Csocsoszánná néhány másodperc alatt - belülről, a lelkéből veszi fel ezt a tartást. Ezt nem lehet tanulni, ehhez Pitti Katinak kell születni.”
Fényes Kató énekesnő:
„1992 novemberében a Duna-palotában Katalin-napi koncert volt. Kicsit szorongtam, hiszen 1948-ban hagytam el az országot, és ennyi évtized után szerepeltem újra itthon. És jött a nagy meglepetés! Beléptem az öltözőbe, és fogadott egy filigrán, porcelánbaba kinézésű teremtés, fekete hajjal, csillogó szemmel – ő volt Pitti Katalin – olyan szívélyesen, hogy minden szorongásom elmúlt. Ebből az asszonyból annyi szeretet, kedvesség, energia és nem mindennapi életkedv áradt, amit nagyon ritkán tapasztaltam. Sosem gondoltam volna, hogy egy ekkora művésznő ilyen szerény lehet! Azonnal közös nevezőre jutottunk, és mivel én asztrológiával is foglalkozom, kiderítettük, hogy van egy közös csillagállásunk az Ikrek jegyében. Aki egy kicsit is ért ehhez a tudományhoz, tudja, hogy ezek a közös tényezők meghatározzák az emberek közötti kapcsolatot. Ez be is bizonyosodott, mert barátságunk a mai napig tart.”
Kovalik Balázs rendező:
„A mai énekesek hétköznapiak akarnak maradni, és részt venni a napi valóságban. Nem is lehet hitelesen embert ábrázolni, ha a művésznek fogalma sincs, milyen az élet. Kati nem ilyen. Az élet sűrűje van benne minden alakításában, nem steril, hanem hiteles és valóságos az emberábrázolása. Ezért is olyan népszerű a magyar közönség körében. Mindenki talál valamit a hangjában, a személyében, amely az ő civil életéből ismerős. Ha bevonul egy primadonna, azt lehet csodálni, de nem lehet együtt érezni vele. Minden embernek van egy küldetése, amit vagy tud, vagy nem tud, és akkor él, ahogy él. Pitti Katalin pontosan tisztában van a küldetésével. Hogy miért van színpadon, miért csinálja ezt a pályát, miért él úgy, ahogy él – ezek nem véletlenek. Ő komolyan veszi a pályát és önmagát.”
Lukács Ervin karmester:
„A főiskolán hallottam először énekelni, Cherubint tanulta éppen. Nagyon fölajzódtam, hogy milyen csoda tehetség készülődik itt. Kevés Mozartot énekelt, mert az ő romantikus alakjához a Puccini és Verdi operák állnak közel. Aztán együtt dolgoztunk Gounod Faustjában. Annyira erős egyéniség, hogy kész szereppel jött, Margitot énekelte. De mivel végtelenül szerény kolléga, kész elfogadni mások véleményét. Ezért olyan irányba tudtam terelni, amilyenbe én akartam. Rátalált egy stílusra, amely az előadáson csodapillanatokkal örvendeztetett meg, vezénylés közben átmelegedett a szívem…A színpadi halálai mindig megrázóak. Az ő Halálai, nagybetűvel. Kati az a fajta művész, aki legjobban tudja kifejezni a szerelmes és szenvedő nőalakokat. Azok állnak hozzá legközelebb, akik belehalnak a szerelembe. Talán azért, mert ő is hajlamos a szenvedésre, érzékeny művész, aki a személyes életében is megszenvedi a dolgokat..."
Medveczky Ádám karmester:
„Nem véletlen, hogy Kati Puccini-specialista. Szinte minden nőalakját eljátszotta, a Tosca volt pályájának csúcsa. Az olasz zeneszerző ugyanis a tipikus asszonyt írta meg, és Pitti Katalin a sokarcú, igazi, vérbeli NŐ, csupa nagybetűvel. Hozzáállása a szakmához számomra inspiráló, mindig élmény vele dolgozni. Az igényességet megköveteli másoktól is, a partnertől, a rendezőtől, a karmestertől, a kellékestől, a súgótól, az egész színháztól. Ő nem attól prima donna, vagyis első számú asszony, hogy sztárallürjei vannak, hanem az egyénisége, a kisugárzása teszi azzá. Ezt nem lehet tanítani, ez isteni adomány. Amellett hogy szigorú és igényes kolléga, rendkívül segítőkész lélek, akinek különleges érzéke van az emberi szenvedés iránt. Mindig tettekkel fordul a többiekhez, egy-egy gesztusa is gyógyító hatású. A karitatív tevékenység, a jótékonysági koncertek nála nem kötelességből, hanem őszinte, belső érzésből fakadnak. Szerintem sokkal többet tesz titokban, mint amit tudunk róla… A művészi pálya nem rózsaszínű felhő, hanem kőkemény napi gyakorlás. Állandóan tanulni kell és olyan fegyelmezetten élni az éveket, hogy valaki ilyen maradjon külsőleg és belsőleg, mint ő.”
Dr. Sípos Jenő tanár:
„Kati olyan alkat, aki mindent szublimál a szerepeiben. Az életében szélsőséges: ha boldog, akkor határtalanul boldog, ha szenved, határtalanul szenved. Ezt viszi a színpadra is. Amikor Pillangókisasszonyt énekel, akkor nem Pitti Katalin van a színen, hanem maga Butterfly. Amikor Tatjanát, akkor maga Puskin és Csajkovszkij hősnője elevenedik meg. Ilyet utoljára Osváth Júliánál éltem meg. Ez énekeseknél ritka, hiszen általában arról szól a pálya, még sztárok esetében is, hogy XY elénekli az Aidát. Kati ezzel a megjelenéssel, ezzel a hanggal és ezzel a tehetséggel világsztár lehetett volna. De rossz korba született: a pályája kezdetén még nem létezett külföldi meghívás, csak emigráció árán, márpedig ő hűséges típus. Beérte az itthoni sikerekkel. Márpedig nagyon sikeres volt, vonzotta a közönséget, mindig zsúfolt házak előtt énekelt, akár az Operaházban, akár vidéken lépett fel.”
Részletek Ézsiás Erzsébet Az érzelmek papnője című könyvéből
